A takarító-hordár-recepciós munkakörről

Az iskolai gyakorlatok sosem készíthetnek fel arra az időszakra, amikor az embernek szembesülnie kell azzal, hogy bizony ő legutolsó ember az adott hotelben. Hiába véste bele jól a tudatába, hogy a ranglétrán csakis lentről felfelé vezet az út, és hogy mindig a vendég az első, ezek a kezdeti hónapok minden csepp alázatot megkövetelnek.

Mikor elkezdtem a bejelentett dolgozók táborát erősíteni a ZULU Hotelben, már első nap meggyűlt a bajom a szak-managerrel, ugyanis azonnal olyan elvárások elé állított, amit friss munkaerőként nem tudhattam. A beilleszkedő napom így gyakorlatilag a szálloda hordár-takarítójaként telt, aki bolygó hollandiként, tanácstalanul keringett az épületben. Persze, minden kezdet nehéz, de a java csak ezután jött, ugyanis ellőt a naptól kezdve, az említett manager Károly foglalta el a helyem a recepción, én pedig pótoltam továbbra is a hiányzó személyzetet.