A takarító-hordár-recepciós munkakörről
yatoo | 2016. január 13. szerda | 0 | Karrier
Az iskolai gyakorlatok sosem készíthetnek fel arra az időszakra, amikor az embernek szembesülnie kell azzal, hogy bizony ő legutolsó ember az adott hotelben. Hiába véste bele jól a tudatába, hogy a ranglétrán csakis lentről felfelé vezet az út, és hogy mindig a vendég az első, ezek a kezdeti hónapok minden csepp alázatot megkövetelnek.
Mikor elkezdtem a bejelentett dolgozók táborát erősíteni a ZULU Hotelben, már első nap meggyűlt a bajom a szak-managerrel, ugyanis azonnal olyan elvárások elé állított, amit friss munkaerőként nem tudhattam. A beilleszkedő napom így gyakorlatilag a szálloda hordár-takarítójaként telt, aki bolygó hollandiként, tanácstalanul keringett az épületben. Persze, minden kezdet nehéz, de a java csak ezután jött, ugyanis ellőt a naptól kezdve, az említett manager Károly foglalta el a helyem a recepción, én pedig pótoltam továbbra is a hiányzó személyzetet.
Nem vagyok panaszkodó típus, ezért is mehetett ez így majdnem egy teljes éven keresztül. Lassan kiderült, hogy több ott dolgozó mondott már föl Károly miatt, de a jó ismeretségeinek köszönhetően a vezetőség elnézte, amit művel. Ha előbb a fülembe jutott volna, hogy ilyen dolgok mennek itt, akkor biztosan nem ide jövök, de miután aláírtam a szerződést, nem akartam felmondani az első munkahelyemen.
A közel egy év alatt kitűnő önuralmat tanultam, és a felettesemtől a munka teljes, feltűnésmentes kiszervezésének művészetét. A jó viszont az egészben, hogy közben beletanultam a hordárok és a takarítók munkafolyamataiba, és ezután egészen máshogyan álltam a későbbi kollégáim munkájához is.
A felfelé vezető ár később annyira sodorni kezdett magával, hogy egy tulajdonos váltást követően Károlyt is kirúgták, az átfogó tapasztalatom miatt pedig engem ültettek a helyére. Az én addigi helyemre érkező kollégákkal már nagyon jó légkört sikerült teremteni és mára már szívesebben gondolok vissza a kezdetekre is. Mindenkinek azt ajánlom, hogy próbáljon minél többet megtudni az adott helyről, még mielőtt bármit is aláír, hogy ne a saját bőrén kelljen megtapasztalnia, ahogy nekem kellett.